Magamról
Közel ötven éve foglalkozom álmokkal.
Az első húsz évben, vagyis kábé öttől huszonöt éves koromig még csak a magaméival foglalkoztam, megjegyeztem és néha leírtam őket, hogy majd egyszer egy okos szakember segítségével megértsem... de hiába. Kénytelen voltam pszichológussá lenni, mert nem fogadtam el anyám magyarázatát, hogy a lélek csupán az idegrendszer „terméke”, az álmok pedig a kisülései. Az nem lehet, hogy az embert csak a mérhető "teljesítmye" alapján szeretjük vagy nem szeretjük, sokkal inkább a megfoghatatlan adottságai alapján. Azt hittem, a lélektan ezzel a rejtett oldallal foglalkozik, mást se csinál, mint azt kutatja, mitől egyedi, mitől különböző és mitől mégis annyira egyforma az ember. Tévedtem, az egyetemen szó sem esett lélekről (a szó sem hangzott el!), sem álomról vagy egyediségről... Freud Álomfejtését is szamizdat kiadásban tudtam csak megszerezni,... hogy aztán félretegyem, mert nem tudtam elfogadni.

Végül rábukkantam C. G. Jungra és tanítványaira, elsősorban Marie-Louis von Franzra és végre kezdtem megérteni az álmaimat. Egyre több ismerősömét is meghallgattam, meg a gyerekeim és a pácienseim álmait is, és egy ideje "idegenekét" az interneten.
Sokszáz álmot megértettem, megfejtettem és jónéhánnyal hiába próbálkoztam. Sosem használtam hozzájuk kliséket, s bár néha szinte gyötört a kíváncsiság, mit jelenthet egy adott részlet, ha az álmodó nem tudott segíteni, mert nem jutott róla eszébe semmi, akkor szabadon engedtem a rabul ejtett kincset megfejtés nélkül. Olykor a saját álmaimmal sem tudok mit kezdeni, de ez már régóta nem zavar, a tudattalan teljes feltárása és átláthatóvá tétele lehetetlen megvalósíthatatlan és felesleges célkitűzés.

Amikor minden nap le akartam írni az álmaimat, hogy gyorsabban haladjak az önismeretben és az álomfejtés-tanulásban, „elszöktek” előlem, nem emlékeztem rájuk, ami azelőtt soha nem fordult elő ébredéskor. Rájöttem, hogy az erőltetés éppúgy megárt az „álom-szervnek”, ahogy a túlfeszített edzés az izmoknak. „Álom-gyulladást” kaptam, pihenésre volt szükségem, ezt érte el lelki immunrendszerem: önvédelmi mechanizmusom felülkerekedett erőszakos értelmemen az egészségem érdekében: napokig maradéktalanul elfelejtettem az álmaimat. Ma már csak mértékkel esek nekik a tudatommal, csak akkor, ha megdöbbentenek. Már jobban érdekelnek mások álmai.

Vissza a lap tetejére>>